Nagy Orsolya

A kutya szeretete egészen pici gyerekként kezdődött és úgy érzem ez egy soha el nem múló szerelemmé fejlődött. Családom collie kutyák tenyésztésével foglalkozott, az én komolyabb kutyás életem akkor kezdődött, amikor immáron 16 évvel ezelőtt, 15 évesen édesapámtól kaptam egy óriás schnauzer kislányt. Dobermannra vágytam és kissé csalódott voltam, főleg hogy az én ebem makacs volt, komolytalan, igazi gyerek. Lassan szoktunk össze, de a bárátságunk idővel nagyon mély gyökeret eresztett. Hűséges társam volt, idővel pedig kézjelekből, mozdulatokból tudta mire gondolok. A rút kiskacsából, csodálatos hattyú lett. Évekig volt hű barátom, de sajnos nem elég hosszú ideig.

Őt követte a Standar Angol Bullterrier, aki homlok egyenest ellenkezője volt a snacinak, de egyben nem tért el tőle, a szíve hatalmas volt. Múlt idő, hiszen régen volt. A leukémia erősebb volt nála, de sok boldog percet, órát, évet töltöttünk együtt és sokszor lehettem büszke rá.

A jelen Isabel, a mini angol bull, aki gyerek, makacs, önfejű de már csodaszép és ezt bizonyította már párszor a bíróknak is és remélem még hosszú ideig társam, barátom és büszkeségem lesz.